"Hiába sajnáltatom magam, őt már ez nem hozzá vissza. Nem foghatom a kezét, nem sztorizgathatok vele, nem vigasztalhatom, nem segíthetek neki, ha nem tudja mihez kezdjen, nem hülyülhetek vele, de valamit azért még én is tehetek: emlékezhetek rá, s érezhetem a jelenlétét. Soha nem feledem el."

szeretet

Gondoltam, ez a szeretet: hiába a fájdalmas elutasítás vele szemben, ő mégis tisztán néz rájuk. Úgy, mintha az az érzéketlenség, amit felé mutatnak nem is létezne. Csak azért, mert ő viszont szereti őket. És erre csak most jövök rá.

 Hogy miért írok? Nem tudom. Talán csak így akarom megosztani a világgal, amit egyébként elhallgatok.

ismeretlen

"Mitől jó egy nap? Attól, hogy képesek vagyunk meglátni a jót. Hogy örülni tudunk. És attól, hogy holnap is lesz egy nap. Lehet, hogy még jobb, mint a mai."
(ismeretlen)

“Vannak, akik inkább a szívükre hallgatnak, és nem arra, amit mások diktálnak. Ritkán találkozni ilyen emberekkel, de ők azok, akik emlékeztetnek arra, hogy ha elindultál az utadon, ne tántorítsanak el a kétségek és gyötrelmek, hogy jó abban hinni, hogy nincs "nem tudom”, hogy nincs “úgyse sikerül” vagy “lehetetlen”. Ők emlékeztetnek minket arra, hogy jó elhinni, a lehetetlen nem létezik.“ 
/Sean Thompson/

Üdvözletem

 Ide tévedtél?  Akkor bizonyára érdekel ki is vagyok én. Sosem tudtam magamról normális ember módjára beszélni. Mikor felvételin voltam és megkérdezték, hogy mit szoktam csinálni szabadidőmben a válaszaim közt benne szerepelt ez a gyönyörű szó: hülyéskedés. Lehet ezért tartottak flegmának, ami miatt nem vettek fel. Hmm. Azért most megpróbálom.

 Egy éve vagyok bloggerina. Meg is ünnepeltem. Az már nem lényeges, hogy egy hónappal utána. Nem lényeges miért, komolyan. (még most is emésztem XD)

  Az első kitalált történetem a The park where everything has changed, amit a 21.fejezetig raktam fel, aztán újraírtam. Most pedig szünetelek, mert megint újra akarom írni. Hmm. Persze e közben rengeteg blogot találtam ki és társíró is lettem. Igaz, már az egyik társírós blogot egyedül írom, de találtam egy idiótát, aki előhozta, hogy írjunk blogot. Az egyik legjobb döntés volt az életemben, hogy beleegyeztem.
Hmmm. ( túl sok a hmm nem igaz??? :DDD)
Őrült vagyok, szóval ha egyszer látsz egy táncoló, esetleg kiabáló lányt az utcán lehet, hogy én vagyok. Akkor tehetsz egy próbát. Kiabáld el, hogy ELIZABEEETH. Ne foglalkozz az emberekkel és azzal, hogy esetleg így hívják azt a csajt. Csak élj, jóké?
Külsőleg nem mutatom be magam, mert nem lényeges. ( de kiabálni kiabálhatsz, úúú tényleg valaki egy véletlen folytán ilyet tesz és nem én vagyok ELIZABEETH, akkor azt tudassa velem, mert hűűű)
Ennyi lennék én, de a posztjaim alapján úgy is levesztek rólam még ezt-azt. Kíváncsi vagyok rátok is, szóval ha itt vagy és elolvastál és megteheted mutatkozz be, ahogy írtam SAJÁTOSAN (ha nem láttad volna ezt nem a blogba írtam, hanem blogmegosztóóókon)
Nagyon örülök, hogy elolvastad, ( remélem, azért valaki elolvasta) ezzel megállapítva, hogy van bennem őrültség.
Jaa és ki ne hagyjam a legfontosabbat: Itt is szeretném megköszönni Thea Quincey-nek ezt a csodálatosan gyönyörű design-et! Komolyan IMÁDOM MÁR A LÁTVÁNYÁTÓL IS ELÁJULOK! KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM! (igen, ordítok XD)
Ui.: EL NE FELEJTSD A BESZÁMOLÓD MAGADRÓL!